Barbie… ő az a játékbaba, akit talán mindenki ismer és mindenki szeret. Legalábbis a kislányok többsége biztosan. Egy ideig…
Van olyan nap, amikor Barbie a kedvenc játék, amikor legszívesebben mindent csak vele csinálna a kis tulajdonosa. Barbie ilyenkor csak úgy ragyog, szebbnél szebb ruhákba bujtatják, játszanak vele, etetik, itatják, ő pedig csillogó szemmel tekint a rózsaszín világára, mert boldog.
Ezzel szemben vannak olyan napok, amikor kissé háttérbe szorul, mert egy másik játék lesz az aktuális kedvenc. Egy picit elfeledkeznek róla. Van, hogy csak pár percre, van, hogy órákra vagy napokra. Esetleg kint felejtik az esőben, mert egy másik baba elvonta a figyelmet a Barbie-ról. Mit tehet ilyenkor egy jó baba? Bájosra sminkelve és mosolyogva elfogadja a sorsát, és várja azt a pillanatot, amikor megint csak ő kell. Várja és vágyja a figyelmet újra és újra. Ebben a körforgásban éli az életét. Ő nem tud behúzódni a csigaházába, ha veszélyt érez. Nem tudja megvédeni magát vagy az önbecsülését. Nem tud kiállni magáért, és azt mondani, hogy ennél én többet érek, nekem tisztelet és megbecsülés jár. Jó, kivéve, ha Margot Robbie-nak hívják…
De talán Barbie nem is akar mást választani.
Hiszen a legjobban azt élvezi, ha játszanak vele…
