Caspar D. Friedrich Vándor a ködtenger felett c. festménye inspirálta ezt az akril képemet.
A festőre jellemző gazdag szimbolikus rendszerek és a mélyen spirituális jellegű képei előtt tisztelegve szerettem volna én is egy gondolatébresztő, figyelemfelkeltő festményt bemutatni.
A saját feldolgozásomban az eredeti festmény helyszínén járunk, egy vándorsólyom és egy fiatal lány áll a középpontban. Utóbbi – az eredeti képpel ellentétben – szemben áll velünk és szelfit készít a telefonjával. A caspari tájon csupán néhány apró változtatást eszközöltem: az én képemről hiányoznak a fák, illetve kékebb árnyalatokat használtam a festésnél, mellyel az ember természettől való elhidegülését, a természet forrásainak szegényedését kívántam hangsúlyozni.
A festményen az egyik központi alak egy szelfiző nő, egy influenszer, akinek különböző érdekes témák és tájak felkutatása és a közösségi médiában való bemutatása az élete. Számára a megörökítés és a megosztás sokszor felülírja az egyéni érdekeket, és egy-egy különleges pillanat megélését is akár. A lány az eredeti festménnyel ellentétben nem jut fel a csúcsra, nem vet számot eddigi útjáról, nem néz magába. Csak a külsejét mutatja meg a világnak, azt is csak manipulált, filterezett képeken keresztül. Felénk fordul, vagyis hátat fordít a caspari múltnak, és a ködbe vesző, kifürkészhetetlen jövő sem foglalkoztatja igazán. Ő nem a meseszép tájban jött gyönyörködni, sokkal inkább egy „eladható”, lájkvadász képet szeretne készíteni önmagáról és egy mögötte szálló vándorsólyomról.
Napjainkban bár lenyűgöz bennünket a természet szépsége, sajnos mégsem tudunk rá igazán vigyázni. A festményemen a sziklacsúcs körül rengeteg eldobott szemét látható. A lány által készített fotón a valóság megszépítése történik. A telefonján látható képen nem jelenik meg ez a szeméthalom, az igazi problémákra nem hívja fel a figyelmet (miközben influenszerként képes lenne befolyásolni az embereket), csupán saját arcképe és a sólyom látható. De ha jobban megnézzük a képet, valójában nem is egy vándorsólyom, hanem maga Caspar David Friedrich rajzolódik ki a telefon képernyőjén, mint egy figyelmeztető próféta. Felhívva az emberek figyelmét arra, hogy mennyire fontos lenne megőrizni a természet csodáit, vigyázni az értékeire. Néha magunkba nézni, és önmagunk örömére megélni egy-egy pillanatot, ahelyett, hogy mások elismerésétől és véleményétől tennénk függővé magunkat.
A vándorsólyom gondolata az eredeti festmény bal alsó részén felfedezett madársziluettből indult ki. Mivel sokan a vándort Caspar D. Friedrich-kel azonosítják, úgy gondoltam, hogy én is visszaemelem a festő alakját a kép terébe, mégpedig egy vándorsólyomként. A madár a bal oldal felé száll, vagyis visszatekint a múltba. Tükröt tart elénk, és felhívja a figyelmet a károkra, amiket az emberek okoztak a természetben, és arra is, hogy ha így folytatjuk, akkor lassan a madarak helyét is már csak a drónok veszik át.
