Méhkirálynő nélkül nincs élet, nincs szaporodás, nincs CSOK és babaváró hitel sem…
A méhanyának nagyon jó dolga van. A bölcsőből kibújva már el is indul élete első nászutas repülésére. Egy meleg, napsütéses napon délben kirepül, hogy beteljesítse életfeladatát: a szaporodást.
Tavasz van, szikrázó napsütés. Csak a dolgos méhek sóhajnyi zümmögése hallatszik a levegőben. Fürkésző tekintetű hímek veszik őt körbe, akikről ekkor még nem sejteni, hogy csak a szaporodáson jár az eszük (egyébként főleg otthon ülnek, mint egy here).
Szerelem van a levegőben. A méhkirálynő szíve vadul ver, hiszen mindenki őt akarja. Ezek a csábító hímek pedig hiúságuk szárnyaival legyezgetik, és a különleges bánásmód ígéretével kábítják bele a szerelem napsárga ködébe.
A mézeshetek után a királynő a testsúlyának megfelelő mennyiségű petét képes lerakni. Ez a szám napont több, mint 1500 is lehet!!! Persze a szaporodáson kívül összetartja a tagokat, irányítja a méhcsaládot a közös munka és a túlélés érdekében, rendben tartja a család otthonát, harmóniát teremt, dönt a születendő peték neméről. Szóval azért akad dolga rendesen, bár az is igaz, hogy élete végéig virágporon, mézen és méhpempőn élhet. Ez utóbbi kizárólag az ő kiváltsága, és eléggé megédesíti a szürke hétköznapjait. Mondjuk hízik is tőle rendesen, viszont a sok kis poronty mellett majd úgyis lemozogja.
Átlagosan 3 évig él, de talán tovább nem is lehet bírni otthon ennyi aprósággal…
Szerencse, hogy az embereknél/ nőknél ez másként működik, igaz?
