Egy kedves ismerősöm és a férje megbízására készült a Mámorító című festményem (50×70 cm).
Nagy örömmel teljesítettem a kérésüket, ugyanis az eljegyzésük helyszínét, a mindig gyönyörű Hámori-tavat szerették volna viszont látni festményen. Lillafüred ezen része meseszép, ősszel pedig a legszebb színekben pompázik. A téma tehát adott volt, én pedig hetekkel ezelőtt neki álltam szerelmet festeni. Ahogy készült a kép, és mind többet nézegettem a fotókat az adott partszakaszról, szerelmes lettem én is a tájba. Gyorsan fel is kerekedtünk – persze szigorúan csak azért, hogy további megfigyeléseket végezhessek a helyszínen – és megnéztük mi is magunknak a Hámori-tavat, ami bátran kijelenthetem, hogy élőben is páratlan látvány.
(Remélem a következő megrendelőm, aki tájképet szeretne festetni, hasonlóan szép helyszínt választ témaként, hogy igazoltan mehessek oda is tanulmányútra :))
De térjünk vissza a festményhez! Nemcsak a szerelem, hanem a föld, a víz, a levegő és a tűz elem is helyet kapott a képen. Ez utóbbi az élénk őszi színek játékában mutatkozik meg. Igyekeztem megragadni a táj egyszerű szépségét és erejét. A közelség és a távolság, az élet és az elmúlás kontrasztját pedig a részletgazdag kidolgozás mellett megjelenő festőkéses technikával hangsúlyoztam.
És amennyire könnyűnek tűnt az elején a téma, annyira izgultam a festmény elkészültekor, hogy vajon találkozik-e a megszületett kép a megrendelőim elképzeléseivel. Mert talán ez a legnehezebb része az egésznek, a másik szemével látni, a másik érzéseit és élményeit megragadni és kivetíteni. A megvalósítás azonban elnyerte a szerelmesek tetszését, és remélem, nem csak azért, mert ők még mindig rózsaszín szemüvegen keresztül látják a világot…bár úgy később még jobban fog nekik tetszeni, mert eredeti színeiben sokkal jobban fest a kép. Ami viszont biztos, és ezúton is köszönöm a bizalmukat, sikerült egy számukra fontos pillanatot megörökítenem, amely a hálószobájuk falán fogja őket újra és újra emlékeztetni a közös életük egy sorsfordító eseményére.