Megragadva az évkezdés lendületét szerettem volna egy témájában is kortárs festményt létrehozni. Egy olyan figuratív képet, amelyben a korunkat jellemző aktualitásokra, a körülöttünk lévő valóságra reflektálok. Egy kicsit még ennél is magasabbra tettem a lécet, ugyanis nemcsak friss és modernebb stílusban gondolkodtam, hanem emberábrázolásban… ez pedig köztudottan nem tartozik az egyszerű ugrások közé. De nekifutottam… A létrejött kép (A jövő Évája, 50×40 cm, akril vásznon) pedig több, a saját életemben is jelen lévő, kihívást jelenít meg.
Nem túl paradicsomi a helyzet mostanában. Az Édenkert békéje, bősége és szabadsága hiányzik az életünkből. A tudást választottuk mindenek felett. A világ összes adata és információja a rendelkezésünkre áll, az „Alma” a miénk és fogyasztjuk is rendszeresen, de vajon boldogabbak vagyunk-e általa? Milyen ára és következményei vannak a tudásnak? Ez a folyamatosan ránk zúduló információáradat valóban hatalmat jelent számunkra? Élünk ezzel a bármikor hozzáférhető lehetőséggel vagy visszaélünk vele?
Mi Évák (Ádámmal – én mondjuk Gyulával – vagy éppen „ádámtalanul”) próbálunk boldogulni és (vissza)vágyunk az Édenkertbe, egy hasonlóan szeretettel teli, békés, otthonnak nevezhető fészekbe, mint ahonnan elindult az Élet/ünk. A valóság pedig az, hogy sokszor ezért nagy árat kell fizetni: élethosszig hitel/ sokgyerekvállalás/ érdekházasság és még sorolhatnánk… és hogy mindezt egy fránya alma miatt érdemeltük volna ki, kétlem. Mondjuk engem nehezen csaltak volna bűnbe egy almával…valahogy nem a kedvenc gyümölcsöm. Ami viszont biztos, hogy a döntéseink súlya minden esetben a mi vállunkat nyomja, beárnyékolva a fészkesítés örömét.
A 2019-es év tetézve mindezt egy különös próbatételt hozott mindannyiunknak. Egy évekig tartó kihívást, amely megkérdőjelezi a kapcsolatainkat, próbára teszi erőnket és kitartásunkat, kibillent egyensúlyunkból, bizonytalanná és tervezhetetelenné teszi a mindennapi életünket. Mi pedig kiszolgáltatva a külvilág erejének, a hírek és az álhírek, az információk és dezinformációk tengerében egy maszkkal takargatjuk magunkat és felismert védtelenségünket.
Ideális esetben a festményen szereplő utalások elgondolkodtatnak és kérdéseket indítanak el benned ezekkel a témákkal kapcsolatban. De nem csak a megjelenő képi elemek szolgálják e célt, hanem az általam használt színek is. A leginkább fénnyelteli színhez, azaz a sárgához, az értelem és a tudás fogalma köthető. Míg a kék befelé fordulásra késztet és a hithez kapcsolódik. Általában ha a kék szín sárga alapon jelenik meg, akkor a sárga elnyomja a kéket, vagyis az értelem válik uralkodóvá. Én mégis a kék szín mennyiségi dominanciájával ellensúlyoztam a sárgának ezt a tompító erejét, mert sokkal inkább a reményt kívántam hangsúlyozni. Ha pedig a sárga és a kék elegyét nézzük, zöld szín lesz, ebben a keverékben egyesül a tudás és a hit, és megszületik a nemvagyegyedül érzés, a remény és a nyugalom. Mert akármilyen nehéznek is tűnik az élet és egy adott helyzet, nem szabad feladnunk a reményt, hogy előbb vagy utóbb minden a helyére kerül, és újra szabadon és egészségesen élvezhetjük a mindennapokat.
A „Moho” sapiens képzőművészeti pályázat díjnyertes festményei – köztük A jövő Évája c. képem, amellyel II.helyezést értem el – megtekinthetőek voltak a Titok Galériában (1066 Budapest, Ó utca 12.), majd néhány más képemmel együtt a Jancsó Art Gallery -ben (1071 Budapest, Damjanich utca 19.) (2021 decemberétől 2022 márciusáig.)
