
Egy volt egyetemi csoporttársam legújabb regényének a borítóját volt szerencsém megfesteni.
Niki Tailor korábbi könyve (Mindenki hazudik) egy izgalmas pszicho-thriller, új regénye pedig még hátborzongatóbbra és rejtélyesebbre sikeredett. Örültem a lehetőségnek, de tudtam, hogy nagy felelősséggel jár a feladat, hiszen az emberek gyakran választanak vagy ítélnek meg egy könyvet a borítója alapján. Mindenképpen figyelemfelkeltő színeket és stílust szerettem volna alkalmazni, ami egyrészt illik az írónő korábbi munkájához, másrészt vizuális élményt nyújt az olvasóknak. Az előző, Mindenki hazudik c., krimi borítóján a fekete, a fehér és a vörös szín hármasa dominál. A fekete mint az éjszaka, a vadság és a sötét bűnök jelölője, összeköthető a félelemmel, a gyásszal, a halállal és az ismeretlennel. A vörös a vér, azaz az élet és a halál színe, izgató, stimuláló hatása van, feszültséget kelt. A vörös és a fekete együtt a gonosz ábrázolásának hatásos eszköze, szenvedélyt sugároz, drámai hatást kelt. A fekete és a fehér kontrasztja pedig eleganciát sugall, figyelemfelkeltő. Vagyis a fent említett hármas tökéletes kombinációt jelentett számomra, a festmény színeit ezek adták.
A kezdetekkor szinte csak a könyv címét lehetett tudni (Végzetes éjszaka), az első fejezetek voltak készen, na és persze Niki fejében a regény egésze. Az írónőnek az volt az elképzelése és kérése, hogy az egyik női főszereplő jelenjen meg a borítón. A női alak személyleírását tartalmazó rész ekkor már készen volt, a többit rám bízta.
„Kristin Harris szorosabban húzta össze magán rövid, fekete szőrmekabátját, és beült a kocsiba anélkül, hogy bárkitől is elnézést kért volna.” (7. oldal)
„Fekete keretes szemüvegét fentebb tolta keskeny orrán, miközben végignézett a nő vörös szaténruhába bujtatott karcsú testén. A recepcióst megigézték az őzike szemek, a hosszú, zabolátlan, mogyoróbarna hajzuhatag és a nőt körüllengő finom, érzéki illat.” (10-11. oldal)

Adott volt tehát egy csinos, érzéki nő, aki a vihar elől egy útszéli motelba húzódik férjével, illetve a korábban meghatározott színek. Kristin alakját könnyű volt ábrázolnom, hiszen szinte mindent tudtam róla. Már csak az esőt, a rejtélyes és végzetes éjszakát, a sejtelmességet és a baljóslatú hangulatot kellett vászonra vinnem, hogy később ez a hangulat ragadja meg a vásárlók figyelmét és keltse fel az érdeklődését.
A vörös színt a gyilkosság/ok ábrázolására alkalmaztam. Azért jelenítettem meg a függőleges tengelyen, hogy az eső és a vér folyásaként, a halálos hajszára, az életért való küzdelemre utaljon. Ezt elegyítettem az éjszakai sötétséggel, a sejtelmességgel (vízszintes tengely). A festmény fekete részei mint az éjszaka, összemossa a szálakat, elvakítja a szereplőket, lehetővé teszi a bűncselekményt, elrejti a gyilkost és elfedi a titkokat. A regényt olvasva ugyanis rájövünk, hogy semmi sem az, aminek látszik. A valóságot egy fekete ködön (vagy egy fekete keretes szemüvegen :)) keresztül látjuk egészen a könyv végéig, amikor is fény derül a titkokra, és lelepleződik mindenki.
A regény maga egyébként lendületes, feszültségekkel és fordulatokkal teli. Niki szép megfogalmazásai, részletesen kibontott képei és szemléletes ábrázolásmódja pedig tovább fokozza az élményt. Élvezetes és izgalmas olvasmány, és csak remélem, hogy a festményem által a borító nyújtotta vizuális élmény is legalább annyira kellemes lett.
A könyvet az alábbi oldalakon vásárolhatod meg:
https://shop.newlinekiado.hu/Niki-Tailor-Vegzetes-ejszaka
